bicajblog

Igen, Hollandiában és Dániában az emberek valóban a színházba is bicajjal mennek, és nehogy azt higgyük ám, hogy az a két ország teljesen sík. Koppenhága és Amszterdam bizonnyal nem, állíthatom, bejártam mind a kettő várost: a bicikliutakon ott is vannak emelkedők, ott is vannak hidak, padkák, sőt az útra tévedő gyalogosok is. Szemtelen autósok alig vannak (ott).

Nos, koraeste indultam nyakkendőben, ingben és esőkabátban, tanulva a tegnapiból, sőt még az egyik régebben levedlett báli cipőmet is felvettem. Az, hogy báli, egy kicsit túlzás, de olasz bőrcipő volt, amíg el nem repedt a talpa. Igen. Ebben súlyosat tévedtem. Nem szabad bőrtalpúban bicajozni. Lecsúszik a lábad a pedálról, és széjjelnyomódik a kislábujjad, ha erősen hajtasz. Márpedig én úgy szoktam. Amikor megérkeztem, durcáskodtam is egy sort, annyira fájt a tavaly, a Szigeten szerzett tyúkszemem, ami valszeg kiújult.

No de the devil hides in details, mondhatnánk, ha lenne ilyen angol közmondás (de ne fordítsunk szóról szóra, költőien, hiszen olyan közmondás van, hogy: devil is in the detail, és ugyanazt jelenti, mint.)

Indultam olyan öt óra tíz körül, és már öt harmincra a Liszt Ferenc téren voltam, ahol Ady szobra áll (sic!). Az Üllői kész dráma, de a kocsikban ezúttal csupa barika ült, mert egyszer sem duddantottak rám. A Ferenc körútnál egy nagy teherautó mellé szorultam, hátul dupla kerék, éppen olyan, ami miatt a Keletinél ki kellett rakni a fehér biciklit. A légfék is durva, szisszen és durran, és közben a tonnahegyek az ember válla mellett öt centivel. Teljes mértékben átéreztem, hogy az űrben miért lehet meghalni, amikor az ember találkozik egy nagy tömeggel, amikor elvileg súlytalanság van. (Ezt a szóhasználatot fizikusok ne vegyék komolyan...) Súly és tömeg két teljesen más dolog. A Mária utcánál a tehetrautó ugyanúgy leszorított. Megszökhettem volna a következő utcán (Szentkirályi) jobbra, de nem tettem, mert a Mikszáth Kálmán tértől, ha az ember az Oktogon felé akar menni, össze-vissza kell kanyarogni. Mellesleg a Szentkirályi utca - Baross utca kereszteződés előtt egy hatalmas süppedés lapul, szinte élvezet belemenni. Ez éppen a bicajnak nem árt, de a kocsiknak igen. Nem kátyú, nehéz észrevenni, ezért este veszélyes.

Szóval tovább a Kálvinig, szökés a Múzeum körútra, szoksásosan át az Astorián, ahol, mint mondtam már, a busz és a kocsik között kell megállni a lámpánal. Előttem kerékpáros, amolyan goaface csaj, fele annyi súlyban és sebességben, mint én, de azért nagy vagány. Minden cangást bírok, komolyan. Nem esik jól vívni velük, és a hölgy hamar megadta magát, a Tisza sportcipő boltnál húztam is el mellette, pedig az én áttétemmel nehéz az indulás.

Közben gondolkodtam, hogy bevállaljam-e az Andrássyt. Ez nagyon jó, canga közben gondolkodni. Aztán mégsem, és a Dob utcán már szöktem is meg. Néhány parkolni próbáló idegcsomót járdán, és innen-onnan kerültem, és a Hegedű utcáig meg sem. Az sajnos macskakő, de sebaj. Nekem nem árt, csak a cangának. Egyébként a Dob utcán az autók elég jól tartják a jobbkezet, simán tovaengednek. A Paulayn balra még bedzsaltam, hogy megnézzem, hogy nyitva-e a Falafel Étterem, és láss csodát, legutóbb talán tíz éve voltam ott, és a választék és a minőség változatlanul oké, viszont a stukkó még mindig gagyi. A Liszt Ferenc téri biz és mustra már beindult, és egy másik canga mellé kötöttem az én Magellan vázamat. Lámpák le, és uzsgyi a Falafelbe és a Tháliába.

Visszafelé remekül lehet jönni. Külön élvezet az InKalosok között szlalomozni, és közben nézni a koktélivókat. A Király utcai kereszteződés könnyen átvészelhető, még nappal is láble nélkül, és enyém a Kertész utca, szépen gyorsan, igaz van közben egy stoptábla, ott vigyázni kell. Egy rendőrautó jött mögöttem, szépen lassan, ezért nem mertem rákanyarodni a Dohány utcára balra, de az Akácfán már mentem a forgalommal szemben, aztán az árkádok alatt, és a Nagydiófánál át a Rákóczin, el a Korvin mellett a Rökk Szilárd utcán, aminek az elejét soha nem értem, hogy szemben egyirányú, vagy lehet menni. Mindegy, megyek. Sajnos a Baross utcánál le kell mennem a Körútra, de most éppen nagyon türelmesek voltak az autósok. Aztán egy veszélyes balkanyar után fel a Tompa utcán. Igen, fel, mert Külső Ferencváros egy dombon van, és ezt csak az tudja, aki cangázik. Ellentétes irányban a Tűzoltó utcát végig lehet gurulni. Este nekem még a Balázs Béla utca is bejön, kora nyáron ott fantasztikus a hangulat. Igazi gettó, de el fog tűnni, mert feleszik az újépítésű blokkok, olyan lesz, mint a Tompa utcai rész. Az egyik szemem sír, a másik nevet.