bicajblog

Már régebben gondolkodtam azon, hogy a bringás kalandjaimat blogosítom. A mai nap nagyon csúnya volt, de amikor elindultam, még csak csepegett az eső. Az út a Kálvin térig simán ment, pedig néha a belső sávon kellett mennem az Üllőin, hogy ne fröcsköljem magam össze, mert a járda és az úttest határán meggyűlik a víz, és aki abba bicajjal úgy hússzal-harminccal belemegy, az bizony megnézheti magát.

Az Üllői végén nagy a káosz, a motorosok eleve a kocsik között hajtanak, én csak lassan és óvatosan követem őket. Egyes autósok nem figyelnek oda, és túl közel állnak a járdához. Ez merénylet a bringások felé, mert

1. kényszerülnek balról kerülni, aminek a többi, utánunk jövő autó nem örül

2. ha várakozni kell, akkor bizony nyelni kell a benzingőzt.

A Szabó Ervin Könyvtár előtt le lehet kötni a cangát, igaz nem bicikliparkolóba, hanem gyengus rácsokra, amik a fákat óvják a kutyáktól. Egyébként vastag dróttal kötöm le a gépet, bár nem hiszem, hogy elvinnék, húszezret ér talán. De a tolvajok miatt le kell szedni a lámpákat, zsebbe be, indulás a tárgyalásra. Közben eredt el nagyon az eső.

A tárgyalás második része a Tóth Kocsmában a Falk Miksa utcában. A Múzeum körút kész tenger, kátyú. Az Astoriánál, tíz centi mély tócsa, a villamospótló buszokat itt nagyon nehéz kikerülni a Deák irányába.

Az Andrássy-Bajcsy sarkán türelmesen várok, aztán megindulok a zebra melletti kijelölt bicikliúton, amikor zöldre vált a lámpa. Egy kocsi jön, női sofőrrel, idegesen többször rám dudál, amikor még nem is villog a lámpa. Azért biztos, ami biztos megnézem a jelzőlámpát, és csak akkor mutatom neki a középső ujjam. Mellette egy megtermett úriember ül, aki ki akar szállni az autóból, és mindenfélének elmond, hiába mellettem a gyalogosok, előtte meg még másik autók. Visszaszólok neki, hogy ez bicikliút, erre még jobban felmegy benne a pumpa, és még utánam szól, az anyámat emlegeti. Hát, mit ne mondjak, kinyílik a zsebemben a bicska.

A Bajcsyn klassz a bicikli út, előttem egy futár nyammog, leelőzöm, mert ázok. A bicikliút az Alkotmánynál sajnos véget ér, de innen simán eljutottam a Falk Miksába, sokkal hamarabb, mint a társam, aki BKV-val jött.

Visszafelé a Nádor utcán jöttem, hogy elkerüljem a Bajcsyt, mert az tényleg gáz. A József Nádor térre szerencsére nem jöhetnek az autók, és a Vörösmartyn még bicikliparkoló is van. A Dohány utcai zsinagógánál véget ér a buszsáv, és nagyon nehéz besorolni, ugyanilyen veszélyes az Astoriánál, mert a jobboldali sáv jobbra kanyarodik, és - elvileg - a cangával is kanyarodni kellene. Amint a kereszteződést túléltük, jön az a fura helyzet a McDonald's előtt, ahol ismét villamospótlót kell kerülni. Innen gyakorlatilag folyamatos életveszélyben tovább a Kálvinig. Nem lehet tudni, hogy hol ér véget a sáv, hol sárga, hol fehér vonalak. Az Üllői elején, a gödörből munkagépek jönnek elő teljesen hirtelen, bár őket könnyű kikerülni. Már a Deáktól követetett és vívott velem a korombeli cangás. Ez a legrosszabb, én általában visszafogom magam, és engedem előre, de néha be kell előznöm, és akkor versenynek fogjuk fel mind a ketten a helyzetet. Talán éppen azért, mert nincsenek megfelelő bicikliutak.

Nem vállaltam visszafelé az Üllőit, inkább átmentem a Rádayra, ahol szintén teljes a káosz, azonban kifejezetten bicajbarát lenne ez a rész, ha az autósok szabályosan mennének. A megengedett sebességet nem tudják túllépni, de gyakran teljesen elállják az utat a taxisok, bolttulajdonosok és beszállítók.

adrenalin